segédletek-A
A fondok
Kezdetben, egészen az 1700-as évek végéig legnagyobbrészt maguk a püspökök maguk vezették a protocollumokat, jegyezték be a zsinatok és más fontos tanácskozások határozatait, egyéb adatokat, eseményeket, leveleket. Dunamelléken a 18. század végéig jóformán csak a jegyzőkönyvek maradtak meg az egyházkerület irataiból, egyéb egyházigazgatási irat meglehetősen csekély számban került a levéltárba.. Az egyházkerületi közgyűlés maihoz hasonló formája az 1791. évi budai zsinatot követő évszázadban kezdett kiformálódni, s az 1881. évi alkotmányozó zsinat után szilárdult meg, az egész magyarországi református egyházra nézve hatályos egységes szerkezetben. E szerint a közgyűlés nyilvános ugyan, de valójában küldöttgyűlés, mert az egyházközségek és egyéb intézmények vezetői nem teljes számban tagjai, jóllehet elvileg valamennyien részt vehetnek rajta. Elnöke a püspök és a főgondnok, tagjai az egyházkerület választott tisztségviselői – paritásos alapon: lelkésziek és „világiak” egyenlő számban -, a presbitériumok által választott egyházkerületi tanácsbírák (korábban: assessorok) az egyházmegyék (korábban: tractus vagy egyházvidék) esperesei és gondnokai, az egyházmegyék lelkészi és világi képviselői, akiket az egyházmegyei közgyűlés választ a lélekszám szerint megállapított számban, valamint az intézmények választott képviselői.. A közgyűlések közötti időben tanácsülés intézi a sürgősebb ügyeket, a közgyűlés utólagos jóváhagyásával. A tanácsülést korábban:partiale consistoriumnak nevezték, generale consistoriumnak pedig magát a közgyűlést. A „kisgyűlések”, valamint a pénzügyi és egyéb, az egyházkerület által felhatalmazott állandó vagy eseti bizottságok jegyzőkönyvei és határozatai is általában bekerültek a közgyűlési jegyzőkönyvekbe. Amikor az államhatalom nem engedélyezte a gyűléstartást, akkor eleve csak kisebb, alkalmi értekezleteket tudtak összehívni, némelykor pedig – a pátens idején 1850-1860 között – a superintendensi napló pótolja a jegyzőkönyvet.